*Elora*

A Kapu Kezar mögött ismét megremegett, az árnyékok úgy vibráltak, mint a megtört szívek. Saját lángom – ibolya és szürke – lüktetett az ereimben, és a nevemet suttogta. Nem csak én. Nem csak a láng. A választás.

Nagyot nyeltem, érezve, ahogy a küszöb heve átjár. Kezar ott állt, szemében gőg, vágyakozás és pusztulás fonódott össze.

– Nem állíthatjátok meg azt, ami már kiválasztatott – mondt