*Elora*

A tükör nehezebbnek tűnt a kelleténél. Elég kicsi volt ahhoz, hogy elférjen a tenyeremben, nem nagyobb egy tőrpengénél, mégis olyan súllyal lüktetett, amit nem tudtam megmagyarázni. Kerete faragott obsziidán volt, rúnákkal vésve, amelyek halványan izzottak a barlang fényében, s holdkő erezet fonta át őket, mint erek a sápadt bőrt. A felülete nem üveg volt – nem igazán. Folyékonyan és sötét