*Elora*

A semmi hangjára ébredtem. Nem az alvással járó csendre, hanem arra a fajtára, amely egy sikolyt követ. Olyan mély nyugalomra, amely csengett a fülemben.

A mellkasom lassan emelkedett és süllyedt, minden lélegzetem hamu- és sószagú volt. Pislogva kinyitottam a szemem, a felettem lévő mennyezet elmosódott, mielőtt formát öltött volna. Kő. Ismerős. Az Aethel-Bástya.

Visszatértem.

Egy pillana