*Elora*

– Biztos vagy benne, hogy el akarod olvasni? – kérdezte Slo.

Nem válaszoltam azonnal. Ujjaim az Üresség-átkozott pergamen széle felett lebegtek, mintha tartanék tőle, hogy megharap. Nem világított. Nem lüktetett. Nem állt ellen. Egyszerűen csak várt.

Slo velem szemben állt, szemöldökét mélyen a szemére húzva. A baba a karja hajlításában kucorgott, békésen aludt, mintha nem ő lett volna az