*Elora*

– Azt mondtad, lesz választásom – suttogtam, a szememet Slóra szegezve. – De mi van, ha már nem maradt mit választani?

A szoba csendes volt. Elég csendes ahhoz, hogy hallani lehessen az érvonal lüktetését a kövek alatt; elég csendes ahhoz, hogy érezni lehessen minden lélegzetvételt, ami négyünk között elhaladt – Kaelen ott állt közvetlenül balra tőlem, ökleit összeszorítva; Rowan néma volt