*Elora*

– Esküdj meg nekem.

Slo hangja úgy vágott át a kamra csendjén, mint az acél a selymen.

Elfordultam az ablaktól, ahol álltam, a holdfény szilánkokban omlott a padlóra. Ő a szoba közepén állt, imafüzért szorongatott a kezében, szeme pedig nem látomástól, hanem valami élesebbtől égett. A döntéstől.

– Mire kérsz engem? – A torkom száraznak érződött, bár már tudtam a választ.

Nem jött közelebb,