11. fejezet – A valóság valóban más, mint a fikció

A valóság valóban más, mint a fikció. Legyen szó a női főszereplőről, a férfi főszereplőről vagy a mellékszereplőkről, sorsuk az író kezében van.

– Nem járatom tovább a számat. Vedd át helyettem a kaját, ha megérkezik. Elmegyek szundítani egyet.

Elara ledobta magát Felicity egyetlen ágyára, és másodpercek alatt elaludt.

Valamivel később Elara az étel ínycsiklandó illatára ébredt. Kábultan sétált ki a hálószobából, épp időben ahhoz, hogy lássa, amint Felicity megteríti az étkezőasztalt.

– Liss, te főztél? Nem azt mondtam, hogy rendeljünk valamit? – kérdezte Elara értetlenül.

– Nos, mivel kikosaraztak, úgy gondoltam, jobb, ha házias kosztal vigasztallak meg – mosolygott Felicity.

Elara palástolatlan kétkedéssel meredt rá.

– Az egyetlen alkalom, amikor nem lustálkodsz a kanapén, az, amikor a kézirataidat írod. Mi ütött ma beléd?

Felicity levette a kötényét, és Elara felé dobta.

– Menj, moss arcot, és gyere enni. Ha tovább járatod a szád, elfelejtheted, hogy valaha is beteszem a lábam a konyhába.

– Megyok már! Rögtön megyek. Olyan ritka, mint a fehér holló, hogy főzöl, hogy is hagyhatnám ki? De várj csak... ezek egyáltalán ehetők? – Miután eleresztette az utolsó fricskát, Elara sietősen visszaviharzott a hálószobába.

– Tűnj el! – rázta a fejét Felicity, de az ajkai mégis mosolyra görbültek.

Később bebizonyosodott, hogy Felicity főztje nemcsak ehető volt, hanem egyenesen isteni. Ez volt az egyetlen tehetsége az íráson kívül. Ahogy Elara fogalmazott, ha az írói karrierje nem indulna be, komolyan fontolóra vehetné, hogy séfnek álljon. Látva azt a varázslatot, amit aznap este a konyhában művelt, nem is lenne olyan rossz egy gyönyörű, igéző női séfnek lenni egy nagy, elegáns szállodában.

– Évek óta nem ettem olyat, amit te készítettél, Liss. Nem hittem volna, hogy az ételeid még mindig ilyen mennyeiek – dicsérte meg Elara. – Teljesen biztos vagyok benne, hogy még Gordon Ramsay-vel is felvehetnéd a versenyt, ha valaha találkoznátok.

– Ezzel a tehetséggel születtem. Különben is, hozzád képest, aki még a konyhát is felgyújtaná egy egyszerű vízforralással, nem olyan nehéz fantasztikusnak lenni benne.

Elara tovább itta a levest, majd hirtelen hozzátette:

– Liss, mit gondolsz, elnyerhetném Alaric Kingsley szívét, ha én is megtanulnék főzni?

– Álmodozz csak. Alaric Kingsley a Kingsley Vállalatok örököse, a vagyona pedig milliárdokra rúg. Szerinted milyen ételt nem evett még? Még ha házias kosztra vágyna is, rengeteg szolgálója van a feladatra. Mikor lenne szüksége a te közreműködésedre? Ha engem kérdezel, a lehető leghamarabb el kellene válnod tőle, és bezsebelned egy tisztességes összegű asszonytartást. Négy éve vagytok házasok. Ne várd meg, amíg a férfit és a pénzt is elveszíted, és a végén semmid sem marad.

Felicity szavai egyenesen Elara önbizalmába gázoltak.

Elara sértődött pillantást vetett rá.

– Amit mondasz, nem hülyeség. De még ha el is válunk, nem akarom a pénzét. Úgy érezném, mintha a házasságunk puszta üzlet lett volna.

Felicity úgy meredt rá, mintha bolond lenne.

– De hát nem az volt? Egy tranzakció?

Ez újabb csapás volt Elara amúgy is törékeny méltóságára.

– Liss, szerinted buta vagyok? – kérdezte lehajtott fejjel, elkeseredetten.