Harper

Már reggel 7:45 volt, mire kiléptem a körletemből; a délelőtti fény gyengén áradt szét az udvaron. A tornacipőm recsegett a vékony zúzmararétegen, de alig éreztem a hideget. Az elmém még mindig annak az álomnak a maradványaiba volt zárva.

Úgy tapadt rám, mint egy második bőr – minden hang, minden árnyék, minden szó ott visszhangzott a koponyám hátuljában. Nem tudtam lerázni magamról, akárhá