Harper

A szoba hirtelen kisebbnek tűnt, a köztünk lévő csend nehezebb volt a kőnél.

– Ki? – kérdeztem, szinte suttogva.

A torka megmozdult, ahogy nyelt egyet. – A nevén szólította. – Habozott, majd végül hagyta, hogy a szó elhangozzon; halk volt, de elég éles ahhoz, hogy belém marjon. – Harpenya.

Megállt a világ. A mellkasom összeszorult, a szívem egyet dobbant – aztán még egyet – majd megállt, ot