Harper

„Az az érdekes...” – kezdtem, a szavak hamarabb kicsúsztak a számon, minthogy az agyam utolérte volna őket. „Hogy még csak farkasember sem vagyok. Két héttel ezelőttig azt hittem, ember vagyok. Csak... egy ember. De most?” Rövid, keserű nevetés tört ki belőlem. „Most már a fene se tudja.”

A vallomás úgy lebegett a levegőben, mint a füst, megtöltve a szobát; lehetetlen volt visszaszívni. Ami