Harper

Az út hátralévő részében csendben utaztunk, a motor zümmögése és a szélvédőn kopogó eső halk nesze töltötte ki a köztünk lévő teret. Mire elértük Wolfcreeket, a város már többnyire aludt – az utcai lámpák lágyan pislákoltak, aranyba és ezüstbe öltöztetve a vizes aszfaltot. Odakint hűvös volt a levegő, az eső áztatta aszfalt és a közeli erdő fenyőinek illatát hordozta.

Körülbelül tíz perccel