Declan

Hosszú ideig álltam ott, és azt a helyet bámultam, ahol az előbb még ő állt – a levegőben még mindig ott terjengett az illata, az a halvány és ismerős illat, mint az esőé és a fenyőé, meg valamié, ami már nem tartozott hozzám.

Azt mondtam magamnak, hogy lélegezzek. Hogy mozduljak meg. Hogy ne menjek utána.

De nem számított.

A pillanatban, ahogy eltűnt a sarkon, valami meghasadt bennem.

Sark