Harper

Az órák örökkévalóságnak tűntek. Minden előadás hosszabb volt az előzőnél, a professzor hangja egyhangú zümmögéssé állt össze, ami alig jutott el a tudatomig. A füzetem nyitva feküdt, a toll mozdulatlanul pihent a kezemben, miközben az elmém folyton visszakalandozott a tegnap estéhez – az érintéséhez, a melegéhez, ahogy olyan könnyedén magához ölelt.

Megpróbáltam lerázni magamról az érzést,