Harper

Azonnal előrevetődött, az arcán pánik suhant át, ahogy felém nyúlt. Egyik keze a vállamra fonódott, a másikkal pedig ütögetni – nem, döngetni – kezdte a hátamat, mintha puszta erővel akarna újraéleszteni.

– Lélegezz... Harp... hé... lassíts... a francba...

A hangja el-elcsuklott, és minden egyes másodperccel magasabbra szökött a tónusa, amíg én köhögtem.

A szemem könnybe lábadt, a torkom ég