Harper

Az egyik pillanatban még ott feküdtem, éberen bámulva a sötétséget, Declan egyenletes légzésével az oldalamon… a következőben pedig már lágy reggeli fény szűrődött át a lehunyt szemhéjamon, melegen és gyengéden.

Pár másodpercig mozdulatlan maradtam.

A szobában az a kora reggeli csend honolt, ami olyan, mintha megállt volna az idő – sehonnan sem hallatszottak hangok, nem volt távoli forgalom