Harper

Mielőtt megszólalhattam volna, ő beszélt előbb.

– Rég láttalak, szépségem.

A hangja selymes volt, szinte szórakozott, ahogy teljesen belépett a szobába, és bezárta maga mögött az ajtót. A hangosabban visszhangzott, mint kellett volna. Nem sietett. Soha nem sietett. Minden mozdulata lassú volt, megfontolt, mintha tudná, hogy nincs hová menekülnöm. Az ösztönöm átvette az irányítást, és hátral