Harper

Az ebéd hamarabb elkészült, mint vártam.

Az illata terjengett először a házban – meleg, ismerős, oly módon vigasztaló, ami azonnal feloldott valamit a mellkasomban. Sült csirke, fűszerek, valami vajas és gazdag illat. Anyám felkiabált a lépcsőn, a hangja vidám volt, de gyengéd, jelezve, hogy ideje asztalhoz ülni.

Csatlakoztunk a szüleimhez az étkezőben, ahol az asztal már meg volt terítve.