Harper

Két nap telt el.

Nem – három. Most már majdnem biztos vagyok benne.

Az idő nem telik normálisan egy ablak nélküli szobában. Megnyúlik és önmagába hajlik, sűrűvé és bizonytalanná válik. Az ételtálcákkal mérem. A hátam sajgásával, amikor felébredek. Azzal, hogy a felettem lévő kis csillár fénye soha nem változik – mindig ugyanaz a tompa sárga ragyogás, se nem fényesebb, se nem halványabb.

Nap