Harper

Két órával később már az autóban ültünk, a város felé tartva.

Az út csendesen indult, azzal a fajta csenddel, ami nem oldódott kényelemmé, csak feszült közöttünk, mint egy emlékeztető mindenre, amit korábban kimondtunk, és mindenre, amit nem. A motor mély, egyenletes morajlással töltötte meg a teret, a kerekek olyan ritmusban gördültek az aszfalton, aminek megnyugtatónak kellett volna lenni