Declan

Nem volt ott semmi.

Sem vér.

Sem karmok.

Semmi.

De még mindig éreztem.

Még mindig emlékeztem mindannak a súlyára, ami történt.

„Mit tettem?”

Megbicsaklott a hangom.

A tömlöc nem adott választ.

A rácsok felé néztem, mintha hirtelen felbukkanhatna valaki, hogy elmagyarázza, mi fog történni ezután, de a folyosó üres maradt.

Egyedül voltam.

Teljesen egyedül.

És most először nem bújhattam harag,