~KAELEN~

„Ez fontos” – mondom neki.

Úgy éreztem, mintha az életem múlna rajta, de ezt nem mondhattam anyámnak; nem vett volna komolyan. Ráadásul, ha csak a leghalványabb fogalma is lenne arról, hogy ez az egész egy nő miatt van, teljesen kikelne magából.

Összerezzentem már a gondolatától is, hogy ilyesmi történhet.

Szemöldökét ráncolva néz rám. „Akkor mondd apádnak, hogy intézze el” – panaszkodik.