~KAELEN~

A nyugodt tó partján ülök, melynek kristálytiszta vize szinte szikrázik a lemenő nap fényében. A fejem felett a levelek lágy susogása, ahogy a szél játszik az ágakkal, megnyugtató hangot ad az elmémben dúló kín káoszában. Lehunyom a szemem, remélve, hogy a magas fákon átfújó szél dala végre elhozza a békét.

A nap már leáldozott, a hold pedig alacsonyan függ az égen, ezüstös fénye világító