~ELARA~

Levettem a tekintetemet Kaelenről, és láttam, ahogy apám aggodalmas arccal felém siet. Észre sem vettem, hogy még mindig itt van.

„Elara” – mondta –, „mit keresel itt kint? A szobádban kellene lenned. Távol ettől az egésztől. Te a király leendő menyasszonya vagy.”

Összeszűkült szemmel néztem rá. „Apa...”

Nem. Nem is kellene így hívnom. Halottnak kellene lennie számomra azután, amit tett.

„