~ELARA~

A nappali még nehezebbnek tűnt, mint korábban, a levegőt sűrűvé tette a kimondatlan feszültség. Most már mindannyian ültünk – anyám és a nevelőapám a bőrkanapén, Kaelen anyja mereven a fotelben, mint egy királynő a trónján, Kaelen és én pedig egymás mellett a puha díványon, a keze oltalmazón pihent a térdemen.

– Na, miről is szól ez az egész vita? – kérdezte anyám, hangjában mély kimerülts