~ELARA~

Ahogy Kaelennel kiléptünk a kocsibehajtóra, kezünk összefonódott, de nem tudtam megszabadulni a gyomromban feszülő csomótól.

Ott állt Aric a kocsijának dőlve, csendes türelmetlenséggel.

Félig-meddig arra számítottam, hogy a történtek után köddé válik, de még mindig ott volt. Hál’ Istennek.

„Nagyon köszönöm, hogy elhoztad nekem ezeket az iratokat” – mondtam, a hangom pedig stabil maradt a b