~SIENNA~

„Nem tudtam aludni” – mondja halkan, de a szemei a szobám sarkait pásztázzák, mintha valami ésszerű kifogást keresne váratlan jelenlétére.

A holdfény ezüstös fényt vet az arcvonásaira, kiemelve az állkapcsa feszülését.

Ilyenkorra már a saját kastélyában kellene lennie, messze innen, mégis itt áll, az ágyam közelében.

„Nem tudtál aludni?” – visszhangzom a szavait, a hangomban értetlenségge