~ANIKA~

Fel-alá járkáltam, mezítelen lábam hangtalanul süllyedt a szőnyegbe, ami tompította zaklatott lépteimet, de semmi sem tudta elcsendesíteni az elmémben dúló vihart.

Az alvás ma éjjel lehetetlen volt, kisiklott az ujjaim közül, bárhogy is próbáltam elkapni.

Valahányszor lehunytam a szemem, a bátyám látomása kísértett: ahogy a tekintete azon az idegesítő nőn, Siennán időzött, olyan lágysággal