– Köszönöm, Lombardi asszony! – William halványan elmosolyodott, mielőtt Juliannal együtt leült volna az egyik kanapéra.

Míg Glenre vártak, Julian kihasználta az alkalmat, hogy szemügyre vegye a szobát. „A bútorok ebben a házban régiek és értéktelenek. Ez egyáltalán nem tűnik egy polgármesterhez méltó otthonnak! Ráadásul Helen Lombardi olyan barátságos és alázatos, pedig ő a polgármester felesége.