Jolene megrázta a fejét. – Nem félek a nehézségektől. Hasznos akarok lenni, hogy ne kelljen aggódnod értem.

Julian gyengéden a karjaiba vonta Jolene-t. Tekintete szeretetteljes volt, Jolene pedig a mellkasára hajtotta a fejét, kiélvezve a pillanatot.

Elizabeth szívében irigység ébredt, ahogy az édes párt figyelte. Végül így viccelődött: – Jól van. Nyilvánvaló, hogy nem tekintetek kívülállónak ezze