Corrado tekintetét önvád és keserűség fűtötte. Dühös volt magára, amiért nem elég rátermett, amiért az idejét érzéki örömöknek hódolva vesztegette el ahelyett, hogy keményen dolgozott volna a harcművészeti fejlődésén, és amiért képtelen volt bármit is tenni a birtokért.

„Előbb titeket öllek meg, és csak utána Juliant.”

Zeke ismét előrelendítette a tenyerét.

Serafino azonban megállította, és megráz