Káprázatos kék fény tört ki az aréna közepén, oly fényes és heves, mint a lobogó láng. Ahogy mindenki látta, amint a fény elnyeli Juliant, megérezték annak fenyegető erejét is.

Ettore gúnyosan elmosolyodott, ahogy végigmérte az előtte elterülő látványt. „A hencegésnek megvan az ára. Kevesebb mint öt mozdulattal porrá zúzhatlak, te mégis mered jártatni a szád.”

„Valóban?”

Nyugodt hang csendült fel