A nyúl ott himbálózik Malakai kezében; elernyedt, megnyúzott testéből vér csöpög a padlóra, miközben úgy vigyorog rám, mint egy gyerek, aki egy iskolai projektet mutat be. Az arcát és a mellkasát borító vér azonban határozottan nem olyan imádnivaló.

Nyelek egy nagyot, próbálom figyelmen kívül hagyni az állatias élt a hangjában és a vad csillogást a szemében. Ő csak Malakai. Az az ártatlan, fogalma