Malakai úgy mered rám, mintha valamit kalkulálna. Mintha azt döntené el, hogy hazudjon-e. Felismerem ezt a nézést, mert én is kismilliószor használtam már.

A szemei – sötétek, ragadozók, dühítően kifürkészhetetlenek – fogva tartják a tekintetemet, és a másodperc töredékéig megesküdnék rá, hogy van ott valami. A felismerés egy szikrája. Egy repedés a rejtélyen. Aztán, mintha mi sem történt volna, e