Az állott cigarettafüst és az olcsó parfüm szaga úgy tapad a folyosóhoz, mint egy kibaszott rossz ómen.

A csizmám visszhangzik a repedezett csempéken, ahogy haladok, minden lépésem nehezebb az előzőnél. A fejem felett a neoncsövek villódznak – úgy zúgnak, mint egy haldokló szúnyog –, mindent ebbe a beteges, sárgás fénybe burkolva. Az egész épület húgy- és megbánásszagú. Ez az a fajta hely, ahová a