Levegőre van szükségem.

Nem csak azért, mert kábé két percre vagyok attól, hogy kitekerjem Aurelia Solis vézna kis nyakát, hanem mert a ruhám bűzlik a bortól, a cipőm vágja a lábamat, és úgy érzem Malakai tekintetét a bőrömön, mint valami kibaszott billogot – még a bálterem másik végéből is.

A zene elég hangos ahhoz, hogy megremegjen a padló a sarkam alatt, de alig hallom a saját gondolataim zúgás