Abban a pillanatban, ahogy Malakai belép a szobába, a levegő megváltozik.

A csend olyan erővel telepszik ránk, hogy fojtogató. Még Aurelia is, aki mindig adja a műsort, úgy húzza ki magát, mintha az ösztönei azt súgnák neki, hogy zsugorodjon össze a jelenléte alatt. De Malakai egy pillantásra sem méltatja. Sötét szemei végigsöpörnek a szobán, és rajtam állapodnak meg.

Nincs felismerés. Nincs meleg