Az érverésem, mint egy kibaszott harci dob.

A fülemben lüktet, minden egyes dobbanás hangosabb az előzőnél, és mindent elnyom, csak őt nem – az illatát, a lélegzetét, az átkozott kezeit, amikkel az íróasztalhoz szorítva ejt fogságba, mintha itt lenne a helyem, mintha az övé lennék.

El kellene löknöm magamtól. Szét kellene marni a karját. Ha kellene, a kibaszott fogaimat a bőrébe mélyeszteni. Bármi