– Bennett a főnököm – csattanok fel, és visszakapnám a telefonomat, de ő nem adja, mintha az hirtelen egy ketyegő bombává vált volna. A hangom alig rejti el a mellkasomat nyomó kimerültséget.

Malakai szeme egy kibaszott vihar. Sötét. Veszélyes. A vihar előtti csend, mielőtt minden lángba borul.

– A főnököd? – A hangja nyugodt, túl kibaszottul nyugodt, és ettől hidegrázás kúszik végig a gerincemen.