Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
A fellegvár kapui becsapódnak mögöttem.
Nem átvitt értelemben. Nem valami költői, szimbolikus módon. Nem, a szó szoros, kibaszott értelmében becsapódnak. Hideg vas. Hangos csattanás. Én meg kint állok, mint valami kirúgott rajongó, aki túl nagyot mert álmodni.
A kurva életbe.
A fülem túlságosan is zúg attól, amilyen keservesen zokogtam alig néhány másodperccel ezelőtt. A térdem remeg, a kavicsok a