Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

A fellegvár kapui becsapódnak mögöttem.

Nem átvitt értelemben. Nem valami költői, szimbolikus módon. Nem, a szó szoros, kibaszott értelmében becsapódnak. Hideg vas. Hangos csattanás. Én meg kint állok, mint valami kirúgott rajongó, aki túl nagyot mert álmodni.

A kurva életbe.

A fülem túlságosan is zúg attól, amilyen keservesen zokogtam alig néhány másodperccel ezelőtt. A térdem remeg, a kavicsok a