A fenébe, olyan gyorsan megy. Jobb, ha megállnak azok a lábak, különben kiköpöm a tüdőmet, mielőtt a mondandóm végére érnék.

„Ah, az Istenit.” Megbotlok az egyik kőben, az egyik cipőm lecsúszik a lábamról. Csak fél pár cipőben rohanok utána.

„Malakai! Figyelj!” – sikítom, az utolsó cseppnyi törődésemet is elveszítve az éppen alvó falkatagok iránt. Ez a rohadék.

Szét fogom rúgni a képét.

Nem szólal