A Malakai körüli falak megdőlnek, a mennyezet úgy nyúlik meg, mintha össze akarna zúzni, a kezeim pedig… a francba, már nem is érzem a kezeimet.

Nem hallok semmit.

Sem Malakai kiabálását, sem a saját rohadt szívem dobolását. Semmit, csak ezt a magas hangú sípolást, ami nyersen kaparja a koponyám belsejét.

A farkasom olyan gyorsan húzza fel a falait, hogy gyomorszájon vág. Elvág a külvilágtól. Ott