– Tényleg nem szeretsz már egyáltalán? – mormolom. Hallottam, ahogy a szívem minden egyes szóval összetörik. A hangom úgy lebeg a néma irodában, mint vér a vízben – mindent beszennyezve és kibaszottul visszafordíthatatlanul.

Úgy összerezzen, mintha felpofoztam volna, de nem szól. Persze, hogy nem szól.

Ül az íróasztalánál, és úgy tesz, mintha az a darab pergamen lenne az istenverte kulcs a megvált