Zander

Ez az elhagyatott kunyhó maga volt a felüdülés. Látni a társamat meztelenül, hallani, ahogy az Alfájának, a társának hív... ez volt a mennyország.

A bőre most már meleg volt. A semmi közepén voltunk, üldöztek minket, nekem pedig csak az járt a fejemben, hogy mennyire kemény vagyok.

A kezeim a meztelen lábára tévedtek; az ujjaimat a bokája köré fontam, felfelé haladtam a vádliján, egészen a