Mielőtt Elara bármit mondhatott volna, Vivian hirtelen megragadta a kezét. – Elara, tudod, mennyit szenvedett az apád az alatt a sok év alatt, amíg kórházban volt. Ha sikerül elintézni a vesedonációt, hamarosan hazaengedhetik…

Látva a sürgetést Vivian tekintetében, Elarát elöntötte a keserűség.

Attól a pillanattól kezdve, hogy Julian a vesével zsarolta meg, legyőzöttnek érezte magát. Nem nézhette