Vivian megmerevedett. Széttárta a karját, és azt mondta: – Rendben. Egy szót sem szólok többet. Végre megértettem, milyen érzés mostohanyának lenni – bármit is csinálsz, sosem lehet igazad. Már értem!

Alaric a homlokát ráncolta, és kissé tanácstalannak tűnt. – Nem úgy értettem.

– Akkor hogy értetted? Az elmúlt két évben lelkiismeretesen gondoskodtam rólad, és a lányoddal sem bántam rosszul. Most,