A lány kuporgó alakját látva Julian végre megkönnyebbült. Észre sem vette, hogy addig végig visszatartotta a lélegzetét.

Leguggolt, és kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a fejét. Félresöpört néhány hajtincset, ami eltakarta az arcát, majd megrázta a fejét és felsóhajtott. Hangja rekedt volt, alig hallható a mögötte állók számára. „Celia, végre megtaláltalak.”

A haja kócos volt, a ruhája elszakad