Celia tágra nyitotta a szemét. „Te vagy...”

„Nem nekem kellene ezt kérdeznem tőled, és nem fordítva? Hogyhogy ilyen messzire vetődtél?” – vágott közbe a maszkos férfi minden nehézség nélkül. Összeszűkítette a szemét és fölé hajolt, próbálta jobban szemügyre venni a lányt.

Szavaiban némi szigor vegyült, és az aggodalom, amit mutatott, éppen megfelelő volt. Celia nem tudott mit kezdeni a hangnemével