Celia a sofőr kezében lévő szürke pamutkabátra nézett, és a szeméből azonnal kicsordultak a könnyek.

Nem tudta, miért, de hirtelen nagy szomorúság fogta el.

A sofőr egy idősebb férfi volt. Látva Celia könnyeit, zavartan megvakarta a fejét: „Ne sírjon már! Még azt hiszik az emberek, hogy csináltam magával valamit!”

Celia sírása mosolyba fordult: „Köszönöm. Nem fázom. Önnek még sokáig kell vezetnie,