A szobában mindenki felnézett az ajtóban álló személyre.

Helena állt az ajtónál.

Abban a pillanatban, amikor rájött, hogy mindenki őt bámulja, kissé megmerevedett, és kényelmetlenül lehajtotta a fejét.

Rövid szünet után óvatosan ismét felemelte a fejét. Szeme ide-oda rebbent, miközben végigpásztázta a szobát, végül Celián állapodott meg.

Némi tétovázás után megszólalt. – Celia.

Senki sem számított