– Te… – dadogta Stella a dühtől fuldokolva, teljesen szóhoz sem jutva.

Elara mindig is olyan csendes, olyan engedelmes volt, annyira könnyű volt ugráltatni. Hogy lehet az, hogy ma ennyire élesek és világosak a szavai? És azzal, hogy az egészet Dominicra és a cégre hegyezte ki, elhitetve, hogy a munka miatt teszi, elérte, hogy Stella tűnjön teljesen ésszerűtlennek.

– Rendben, Stella. Amint Seraphin